Valami megmagyarázhatatlan

A köd hercege

Carlos Ruiz Zafón

2021. szeptember 25. - Rikichi

Mindig megvan a hangulata, amikor a könyvtárban lassan lépdelve vadászok egy újabb olvasmányra. Persze lehetetlen egy darab könyvvel elhagyni a tett helyszínét. Ezúttal (csak) 4 történet esett áldozatul, amik szigorúan a kedvenc - misztikus, horror, fantasy -  műfajokra fektetik a hangsúlyt. 

♦♦♦

Az első közülük, amibe belepillantottam (és másnapra véletlenül el is olvastam):

img_20210922_150152.jpg

 Carlos Ruiz Zafón - A köd hercege

1943, Spanyolország. A Carver család a háború elől a városból az Atlanti-óceán partjára menekül. Apa, anya, kislány, nagylány és kamasz fiú. Mindenki fél a változástól. Leghamarabb a kislány barátkozik meg a helyzettel, mert érkezéskor már a pályaudvaron a bokájához dörgölőzik egy varázslatos cica.
Ez a macska nem issza a tejet. Hízelegni, dorombolni nagyon tud, de a tejre rá se néz. A pókot viszont levadássza!
Az új házban rejtélyes dolgok történnek. Szinte tapintható a régi tulajdonosok jelenléte. Aztán a múlt ködéből lassan kibontakozik egy ördögi figura: a Köd Hercege, aki minden kívánságot teljesít - de megkéri az árát.

ELOLVASOM

Egy ifjúsági regénybe botlottam ezúttal, aminek először a címe tett kíváncsivá és másodrészt a borítója fogott meg. (Oké. A macskára is kíváncsi voltam.)

Ez a könyv a szerző első ifjúsági regénye, ami 1993-ban jelent meg először. A könyv új borítót kapott azóta, ami kétségkívül növeli a cím és a fülszöveg misztikusságát.

A regény számomra elérte a célját. Egy olyan történet született, ami - ahogy Zafón is megemlíti - korosztálytól függetlenül olvasható. (Őszintén szólva az előszótól kicsit megijedtem, hiszen eléggé válogatós vagyok, de az a rossz szokásom, hogy ha egy könyvet elkezdek olvasni, azt be is kell fejeznem, akárhogy sikerült.)

A háttértörténet egyszerű, a karakterek sincsenek túlbonyolítva, a cselekmény nem kívánja meg a robbanásszerű helyzeteket, inkább fokozatosan növeli a hangulatot. 

Nem éreztem úgy, hogy az időmet pocsékolnám vele, inkább rácsodálkoztam, hogy milyen hamar a végén járok. 

Zafón kitér arra is, hogy érzi és tudja a regénye hiányosságait (amit egyébként egy-két olvasó is sérelmez), de átírni már nem akarta. Ilyen a szereplők felszínes bemutatása, a kisebb logikai hibák a cselekményben, a kérdések, amik felmerülnek bennünk, de nem kapunk rájuk választ. Véleményem szerint egyik se annyira szembetűnő hiba, hogy zavarja az olvasót abban, hogy legalább egy esélyt ne adjon a befejezésre. 

Könnyű olvasmány, bátran ajánlom mindenkinek. Az éjszakai alvást nem fenyegeti, így azok is megbíróznak vele, akik tartanak a történet mágikus hatásaitól. Igazi mese a fiataloknak és a felnőtteknek egyaránt.

A könyv vége felé úgy éreztem, hogy nincs is vége. A köd hercege egy folytatást, egy második részt, egy újabb kalandot elbírna. Számomra nyitott maradt a cselekmény. Érdekelne a szereplők további sorsa,  emellett rengeteg olyan szituáció van benne, amit meglehetne ragadni és váratlanul megcsavarni. 

img_20210922_150159.jpg

♦♦♦

A bejegyzés trackback címe:

https://valamimegmagyarazhatatlan.blog.hu/api/trackback/id/tr7216700300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása